Kezdetek 

Kedves barátaim! Mint életem során annyiszor, ismét meg kellett tapasztalnom a hazai emberek szomorúságát és reménytelenségét. Persze megértem, hiszen én is itt nőttem fel Csallóközben, és sajnos nem sok jót tudok kapásból mondani az államról vagy az egymás iránti szeretetről. Alapból az ember könyebben gondol a rosszra mint a jóra. Sok olyat ismerek, akik erre azt mondanák, hogy ugyan milyen jóra? Sok olyat is ismerek akiknek sajnos nem segít bármilyen magyarázni akarás, és sokszor már a tettek se győzik meg őket, hogy valaha lehet jobb is, vagy hogy tehetnének magukért, ha akarnának. Tudom a bizalmat ki kell érdemelni, de én mégis hálás lennék, ha bele gondolnátok abba, hogy Csallóköz mindig egy természetközeli hely volt. Főleg utóbbi időben előkerültek a történetek Kukkóniáról a tündérek varázslatos országáról. Az ember akármerre néz, s bár sajnos egyre csökkenő mértékben, de valamennyire a természet részévé válik itt. Csak gondoljatok bele abba, hogy a Dunatőkési ág úgy 50-60 éve (kérdezzétek meg az időseket ha nem hiszitek) egy olyan folyó volt, amelynek iható volt a vize. Egy olyan folyó, amely önmagát tisztította és az emberek szimbiózisban éltek vele. Szeretgették, gondoskodtak róla, tisztítgatták, mint ahogy a kertjeikre úgy vigyáztak a folyóra is. Aztán jött az 5ös természetvédelmi szint bevezetése, persze jót akartak vele, szerették volna ezt a csodát rábízni a természetre és úgy gondolták az ember csak árt a folyónak. Így nagyon okosan, mint már annyiszor kizárták az emberi rosszat, de sajnos az emberi jót is a természet alakításából. Az örök Szlovákiai és sajnos Európai úniós dilemma is. Valami nem teljesen jó? Hát akkor ugorjunk át a ló másik oldalára és próbáljuk meg inkább úgy, mert űgy majd biztosan jó lesz, ha így nem volt tökéletes....

És így szépen megvárták, hogy a buzgárok amelyek a folyót ivóvízzel táplálták, beföldelődjenek és odáig jussunk, hogy az 5ös természetvédelmi területen lévő folyót mesterségesen kelljen vízzel táplálni, hogy az ottani élővilág megmaradjon. Most tekintsünk el attól, hogy bárkit felelősségre akarnánk vonni, mert ez teljesen felesleges. Amíg egymásra mutogatnánk, addig futna tovább az idő és csak szétosztanánk a táborokat. Ott osztanánk szét az embereket, ahol éppen, hogy összefogásra lenne szükség. És mi a társulásunkkal pont ezt szeretnénk elérni, hogy az emberek összefogjanak, hiszen annyi hozzáértő van, annyi olyan ember aki ért a problematikához, aki meg tudná menteni az ágat, aki segíteni tudna egy revitalizációs projekt megírásában, egy olyan projektében, amely hosszútávon biztosítana egy komplex megoldást arra, hogy ha már mi nem is, de legalább az unokáink újra ivóvizet hozhassanak nekünk a Dunatőkési ág vizéből....

Nekem ez az álmom és ezzel az új társulással ezt szeretnénk elérni. Sokat kell tanulnom igen, és tisztában vagyok vele, és hiszem, hogy most van egy jó esélyünk arra, hogy sikerüljön megmenteni ezt a csodálatos helyet, mert annyi minden összevág, most van a megfelelő idő csak jól kell időzíteni mindent...